A Mecsek faunája
The Fauna of the Mecsek Mts


HÍREK
Egy rejtélyes csiga
- 2013.07.05.

Új kutatások és újabb eredmények a mecseki vakcsiga fajon. Hány faj él a barlangok mélyén?

tovább



Új lepkefaj a Mecsekben
- 2013.05.23.

Az egész Dél-Dunántúlon ez idáig ismeretlen sodrómoly került elő Komlóról >>

tovább



Új Acta kötet
- 2009.06.15.

Megjelent az Acta Naturalia Pannonica 2009. évi 2. füzete .

tovább



Elveszettnek hitték
- 2009.05.16.

Elveszettnek, sokan kipusztultnak hitték Magyarország egyik nevezetes csüngőlepkéjét a Mecsek vidékéről. A fajra ismét rátaláltak >>

tovább



ÚJ KÖNYV - ÚJ KÖNYV
- 2009.03.15.

Új könyv Magyarország csüngőlepke (Zygaenidae) faunájáról.
A természetvédelmi szempontból erősen veszélyeztetett lepkecsaládról, hazánkban először jelent meg önálló kiadvány.

tovább



Új lepkefaj a Mecsekben
- 2009.01.19.

Egy Ázsiában leírt parányi molylepke került elő 2008 őszén a Mecsekből. A rejtélyes fajról alig vannak ismeretek Európában >>

tovább



Új mecseki katalógus
- 2008.12.11.

Megjelent, s már pdf formátumban is olvasható a Mecsek első, részletes Microlepidoptera (molylepke) katalógusa.

tovább



A Mecsek állatvilága 3.
- 2008.05.26.

Június közepén jelenik meg "A Mecsek állatvilága 3." kötet.
Címe: A Mecsek zengőlégy faunája
Az új kiadvány szerzője dr. Tóth Sándor, a Bakonyi Természettudományi Múzeum ny. igazgatója, a magyar Diptera fauna egyik legeredményesebb és legaktívabb kutatója.
Az új kötet részletes ismertetése az alábbi linkre kattintva olvasható:

tovább



Új könyv a Mecsek állatvilágáról
- 2008.01.16.

Fazekas Imre szerkesztésében megjelent "A MECSEK ÁLLATVILÁGA" 2. kötet. A kiadvány megvásárlásáról a szerkesztőség e-mail címén lehet érdeklődni. >> Aktuális


Új molylepke Magyarországon
- 2007.07.02.

A Tosirips magyarus (Tortricidae) új faj Magyarországon és Közép-Európában. Részletek>>Az Aktuális menüpontban

Acta Naturalia Pannonica
- 2007.05.18.

Az 1984 és 2006 között 15 kötetben megjelent Folia Comloensis-t jogutódként az ACTA NATURALIA PANNONICA (ISSN 1788-9413) néven új periodika váltja fel. (>>> részletek az Aktuális menüpontban)

Új lista a fokozottan védett fajokról
- 2007.02.25.

Elkészült a hegység fokozottan védett fajainak részletes listája...>> (l. a Védett fajok menűpontban)

Könyv a természetvédelemről
- 2007.02.25.

Új könyv jelenik meg 2007-ben a Mecsek természetvédelméről...>> (Részletek a Kiadványok menüpontban)

50 éve fedezték fel a komlói mamutot
- 2006.11.10.

1956 őszén, a forradalom időszakában szenzációs ősmaradványra bukkantak egy komlói építkezésen...(Aktuális>>>

Új könyv a Mecsek állatvilágáról
- 2006.08.12.

Új könyvsorozat jelent meg a Mecsek állatvilágáról

B/5-ös formátum, 376 oldal, angol és német nyelvű összefoglalókkal, szövegközi ábrákkal, térképekkel, színes keményfedelű kötésben.

Az első kötetben 19 kutató 3420 állatfaj faunisztikai, ökológiai, állatföldrajzi és természetvédelmi adatait közli. Közülük 12 faj új Magyarországon, 33 pedig korábban ismeretlen volt a Mecsekből, 365 faj védett illetve fokozottan védett

Részlet az előszóból:
"A kötet megjelenése tudománytörténeti jelentőségű, hiszen még soha nem jelent meg ilyen átfogó bemutatás Magyarország "mediterrán szigeteként" számon tartott Mecsek faunájáról." (Tasnádi Péter, a Baranya Megyei Önkormányzat alelnöke)

Részlet az ajánlásból:
"Ajánlom a Mecsek állatvilágáról szóló könyvsorozat első kötetét minden szakembernek és mindazoknak, akik kíváncsiak zooológiai értékeinkre, s tenni kívánnak a jelenben és a jövőben azért, hogy természeti örökségünk harmóniában legyen fenntartható fejlődésünkkel." (Somosi László, a Pannonpower Holding Rt. elnök-vezérigazgatója)

A kötet megrendelhető és megvásárolható







Kutatómunka a 19. században

Kép: Pécs és a felette látható Mecsek a 19. és a 20. század fordulóján. Jól látható, a hegyoldalak erőteljes művelése, a természetes élőhelyek hiánya.

A mecseki állatvilágot érintő első írásos emlékeknek azokat az inkább szépirodalmi vonatkozásban emlegetett költeményeket kell tekintenünk, melyeket a XV. században nemzetközi szinten is elismert Janus PANNONIUS (1434–1472), 1460–1472-ig pécsi püspök írt, a legnagyobb valószínűséggel Nádasdon – a jelenlegi Mecseknádasd környékén – az ott lefolyt vadászatokról (BOROS 1977). A 19. században, mint országos viszonylatban általában, akkor még Baranyában is, elsősorban csak amatőr természetbarátok, „különcködőknek”, „bogarasoknak” tekintett lepkészek, bogarászok, voltaképpen lelkes és tudós orvosok, gyógyszerészek, tanárok foglalkoztak az állatvilág tanulmányozásával.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálataiból kitűnik, hogy NENDTVICH Tamás gyógyszerész (1782–1858) az első olyan mecseki természetbúvár, aki nemcsak florisztikai tekintetben, de faunisztikai vonatkozásban is értékes munkát végzett. Egy 1846-ban Pécsett ülésező vándorgyűlésen elhangzott „Pécsnek lepkéi és vidékökhezi viszonyaik” c. előadásában kimutatta, hogy 795 különféle lepkefaj – 85 lepkecsalád képviselője – él Pécsett és környékén. Gyűjtéseinek anyagát, válogatott példányokban a nagygyűlés neves résztvevői (pl. Jedlik Ányos, Frivaldszky Imre, Petényi Salamon, Xantus János, Entz Ferenc) előtt is kiállította.

A millennium időszakának kiemelkedő mecseki lepkésze volt VIERTL Adalbert, nyugalmazott katonatiszt, aki a Rovartani Lapokban (1897, 1898) már több mint 600 fajt ismert hegységből. Az Ő nevét őrzi a Paraboarmia viertlii (Bohatsch, 1883) nevű, tölgyesekben élő araszolólepke felfedezése. Egyik kétséges fajának tartják a Jodis putata (Linnaeus, 1758) nevű, kis zöldes araszoló lepkét, melynek fő tápnövénye a fekete áfonya hiányzik a Mecsekből.
ABAFI-AIGNER Lajos, PÁVEL János és UHRIK Nándor (1896) a „Fauna Regni Hungariae” Lepidoptera fejezetében sok pécsi adatot vett át NENDTVICH és VIERTL dolgozataiból. Bizonyító példányok hiányában ezt a listát kritikusan kezelte BALOGH Imre (1978), azonban több faj esetében mégis bebizonyosodott mecseki honosságuk (pl. Xestia ditrapezium D. & S., Euthrix potatoria L., Ipimorpha subtusa D. & S. stb.).

Külön ki kell emelnünk KAUFMANN Ernő nevét. A kiváló bogarász hírében álló pécsszabolcsi orvos 1883-ban elindította el a Rovarászati Lapokat, mely folyóirat azonban csak egy évfolyamot élt. Helyette HORVÁTH Géza vette kezébe az ügyet, és 1884-ben – Rovartani Lapok címen – havonként megjelenő szakközlönyt adott ki a „földmivelési minisztérium” anyagi segélyezése mellett. E lap csupán három évfolyamot élt meg.

A mecseki legyek és szúnyogok kutatásában úttörő munkát végzett THALHAMMER János (1847–1934), a pécsi jezsuita gimnázium matematika és természetrajz tanára. Nemzetközi vonatkozásokban is kiemelkedő, 22 évi pécsi tanárkodásának ideje alatt gyűjtött sok ezernyi anyagát, ill. ennek a Nemzeti Múzeumban 1956 novemberében pusztító tűzvészből megmentett részét – kb. 8000 példány – jelenleg a Nemzeti Múzeum Állattárában őrzik és tanulmányozzák. THALHAMMER korának egyik neves dipterológus szakembere volt, számos külföldi specialistával állt kapcsolatban. THALHAMMER János halála előtt saját gyűjteményéről egy kézírásos „katalógust” készítetett, melyről GEBHARDT Antal 1962-ben a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében tanulmányt jelentetett meg.



Gebhardt Antal (1887–1972)

A Mecsek állatvilágának kiemelkedő kutatója GEBHARDT Antal pécsi muzeológus a 20. század első felében felismerte, hogy a Mecsek különleges helyzetet foglal el a Pannon-medencében. Megállapította, hogy a hegység állatföldrajzi helyzetét csak akkor lehet megnyugtatóan tisztázni, ha elvégezzük a fauna részletes feltárását és a faunaelemek analízisét. Megítélése szerint (GEBHARDT 1968) ”…A Mecsek hegység rendkívül érdekes állatvilágát már közel egy évszázad óta a legkiválóbb magyar természettudósok tanulmányozták. Joggal feltételezhető, hogy egy évszázad folyamán annyi természetbúvár a Mecsek hegységben a faunakutatásnak csaknem minden problémáját megoldotta. Ezzel szemben a valóság inkább az, hogy az elért eredmények ellenére is csak a munka kezdetén vagyunk. Nagyon sok állattörzs él a Mecsekben, melynek egyetlen képviselőjét sem ismerjük.” Egyik tanulmányában így fogalmazott: „Az eddigi kutatómunka eredménye kétségtelenül arra utal, hogy a Mecsek hegységet – beleértve a Villányi-hegységet is, de kihagyva a Fruska Gorát – önálló faunajárásnak (Sopianicum) kell tekintenünk, mert hazánk területén nem akad még egy olyan vidék, melynek állatföldrajzi kapcsolatai annyira szerteágazóak, faunája annyira kevert volna, mint a Mecseké. Más kérdés azonban, hogy ez ekként körülhatárolt faunajárás melyik magasabb állatföldrajzi faunakörzetbe soroljuk.” …”Van olyan álláspont, mely a hegységet a Pannonicumba, a többség viszont az Illyricumba sorozza.” GEBHARDT nézeteit erősítette meg WÉBER Mihály (1977) is.





Balogh Imre (1908-1995)

A mecseki rovarászok legendás személyisége volt BALOGH Imre. 1955. augusztusában Budapestről került a Pécsi Tanárképző Főiskolára ahol egészen nyugdíjazásáig – 1973. október 1-jéig – az állattani tanszéken tanított. BALOGH Imrét már kora gyermekkora óta két dolog vonzotta. Az egyik a pedagóguspálya, a másik pedig a rovarok iránti érdeklődése volt. Figyelmét leginkább a lepkék kötötték le.
Lepkegyűjteménye az évtizedek során az ország legnagyobb magángyűjteményévé vált, amelyet hatósági védelem alá is helyeztek. Az 1980-as évek végére több mint 200 rovardobozban sorakoztak a példásan preparált és meghatározott példányok a budapesti Bosnyák utcai lakásban. BALOGH Imre halála után – a teljes gyűjteményt – a Magyar Természettudományi Múzeum vásárolta meg. Kéziratai, feljegyzései, gyűjtőfelszerelése legkedvesebb kutatási területére, a Mecsekbe Komlóra kerültek vissza
BALOGH Imre szerteágazó tanári- és kutatói munkásságát igen nehéz néhány sorban összefoglalni. Amikor a Magyar Rovartani Társaság 1973. december 21-én megtartott 451. szakülésén, BOGNÁR Sándor elnök, BALOGH Imrének átadta a „Frivaldszky-emlékérem ezüst fokozatát”, életművét így méltatta: „Mint a fényes múltú magyar lepidopterológus-gárdának és a Magyar Rovartani Társaság egyik oszlopos és talán legaktívabb tagja, nevét a hazai lepkészet lapjaira sokrétűen érdemes tevékenységének eredményeivel írta be. Buzgón gyűjtve hazánk minden vidékén, ma a legnagyobb és legértékesebb védett lepkegyűjtemény tulajdonosa lett; megfigyeléseiről és eredményeiről sokszor számolt be Társaságunk előadó ülésein; gazdag tapasztalatait bő kézzel adja át fiatal entomológusainknak, tudását hallgatóinak. Faunisztikai-történeti terjedelmes dolgozatai főként hazánk hegyvidékeinek lepkefaunáját dolgozták fel…” BALOGH Imre egyik legjelentősebb tanulmányát a Mecsek lepkéiről írta 1978-ban.
Fazekas I.





Dr. Wéber Mihály (1916-2000)

A Pécsi Tanárképző Főiskola Állattani Tanszék alapítója, s egykori vezetője volt. 1956-57-ben a főiskola igazgatójaként tevékenykedett. Az 1955-56-os években tudományos érdeklődése az entomológia felé irányult. A fénycsapdázási módszerrel a fényre repülő rovarok faji- és csoportstruktúrájának tanulmányozásával a mecseki fauna összetételére vonatkozóan tárt fel adatokat. Az automatikus fénycsapdázás módszerével gyűjtött anyag és a meteorológiai viszonyok összevetésével a légtömegfajtáknak a rovarok mobilitására kifejtett hatásait és ezen keresztül a biometeorológia egyes kérdéseit tanulmányozta. Ezirányú munkájának eredményeiről több tanulmányban számolt be. A fénycsapdázással gyűjtött anyagból különös érdeklődéssel és alapossággal dolgozta fel a kétszárnyú rovarok egyes családjait amelyek specialistájaként az Akadémiai Kiadó gondozásában jelentette meg monográfiáit. A Magyarország Állatvilága sorozatban 1975-ben 220 oldal terjedelemben jelent meg az Empididae, 1989-ben pedig 242 oldal terjedelemben a Dolichopodidae kötete. A határozókötetek értékét nagymértékben emeli a mintegy 250 kiváló minőségű eredeti ábra.
Tudományos és oktatói munkája mellett Wéber Mihály tagja és hosszú időn át vezetője volt a tanárképző főiskolák biológiai szakbizottságának. Tagja volt a főiskola tanácsának, tudományos bizottságának. Éveken át kiváló felkészültséggel és odaadással szerkesztette a főiskola tudományos közleményeit. Wéber Mihály 1976-ban vonult nyugdíjba és vált meg a tanszékvezetői beosztástól.




Josef Klimesch (1902-1997)

A Stigmella crataegella (Nepticulidae) faj típuspéldányai a Mecsekből származnak. Leírója J. Klimesch osztrák microlepidopterológus többször kutatott a Mecsekben. Híres gyűjteményét ma Münchenben őrzik. Az Ő nevéhez fűződik a Calyciphora xanthodactyla - hangyabogáncs-tollasmoly mecseki felfedzése, a fajt azóta senki sem találta meg a hegységben.

Irodalom:
Fazekas I. (2002): Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, IV. Baranya megye Microlepidoptera faunájának katalógusa (Lepidoptera) - Folia comloensis 11: 5-57.


Az első magyar fészekodúgyár


A közelmúltban előkerült az "Első Magyar Fészekodu-gyár" egyik "szórólapja" 1930-ból, melyen a kárászi Kühnel Márton egy "világszabadalomról" tudósít. A reklámlap egy rovarfogó készüléket mutat be, amit a fák törzsére szereltek, s feltaláló szerint kiválóan véd a rovarok ellen és jól szolgálja a madárvédelmet.
(Megjegyzés: Kühnel Márton munkásságáról részletesen a "Madarak" menüpont alatt olvahatunk.)


Agárdi Ede (1891-1973)

AGÁRDI EDE
ornitológus, oológus
Pécsvárad, 1891 március 14. - Pécsvárad, 1973. augusztus 20.

A Madártani Intézet rendes megfigyelője és rendkívüli tagja. Régi pécsváradi kereskedőősök, az Anschau-család sarja. A madarak iránti szenvedélyes érdeklődése 9-10 éves korában jelentkezett. Herman Ottó 20 éves korában figyelt fel rá. Az ő aláírásával rövidesen, 1912 őszén megkapta a Magyar Madártani Központ rendes megfigyelői oklevelét, amely boldogabbá tette mint jegyzői oklevele.

1911-ben érettségizett Bonyhádon, pécsváradi jegyzőgyakornoksága után Pécsett végezte el a jegyzőtanfolyamot. Állomáshelyeit mindig úgy igyekezett megválasztani, hogy minél közelebb kerüljön a Mecsek erdőségeihez. Élete végéig folytatta a madarak és költésük megfigyelését. 1913. szeptember 1-jén lett segédjegyző Berkesden, ahol 1922-ig működött. Püspökszenterzsébeten 1922-1933, Rácmecskén 1933-1945 között volt jegyző.

Gyűjteményének nagy része az erdősmecskei évekből származik. 1945-ben nyugalomba vonult és családjával Pécsváradra költözött.
1910-től figyelte és naplóba jegyezte a madárvonulást, az áttelelő madarakat, a téli vendégeket, és küldte el megfigyeléseit a Madártani Központnak illetve későbbi nevén Intézetnek. 1945-ben rendkívüli taggá választották.

Alapító és dísztagja, egyik alelnöke az 1926-ban megalapított Magyar Ornitológusok Szövetségének. Ennek vándorgyűlésein Lillafüreden, Szegeden és Pécsett tartott előadást. Publikált a szövetség Kócsag c. folyóiratában a Mecsek ragadozó madarairól, a kakukktojásokról, a rendellenes madárfészkelésekről. A szövetségtől megkapta Herman Ottó ezüst- és aranyérmét.

Nemcsak tojást gyűjtött. A madárvonulás megfigyelésén és a madarak gyűrűzésén kívül madárvédelemmel is foglalkozott, előadásokat tartott, cikkeket publikált a napilapokban. Kutatott a Kis-Balatonon, a Velencei-tavon, a szegedi Fehértón, Bugacon, a Duna menti ártereken. Fő műve, „A Keleti-Mecsek madárvilága” a Madártani Intézet évkönyvében, az Aquilában jelent meg (1939/42.) A munka 131 madárfajt, ebből 117 költő fajt tárgyal.

Visszavonulásakor Pécsváradon, az Anschau-házban helyezte el gyűjteményeit, de mivel ez nem kapott múzeumi védettséget, a házat államosították, elvették a családtól. Gyönyörű, 180 fajból és 5000 darab tojásból álló gyűjteménye 60-70 darab madárfészekkel a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol 1956-ban, a forradalom leverésekor a lángok martaléka lett. Élete fő műve így elveszett.
1958 tavaszán 67 évesen a Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztálya főigazgatójának, dr. Boross Istvánnak és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatójának, Dombay Jánosnak bíztatására hozzáfogott gyűjteménye újjáteremtéséhez. A pécsi Janus Pannonius Múzeum részére 100 darab fészekből álló, 3000 darabos új gyűjteményt hozott létre, bár ekkor a természetvédelem már csak bizonyos fajok gyűjtésére adott engedélyt.
Mintegy félszáz tudományos cikket publikált.

Gyűjtőszenvedélye nemcsak a madárvilágra terjedt ki. 138 darabból álló kitömött állat gyűjteménye, ásvány és kőzetgyűjteménye, herbáriuma, több száz darabos hímestojás-gyűjteménye, néprajzi és éremgyűjteménye, több tízezer darabos képes levelezőlap-gyűjteménye, jelvénygyűjteménye volt.
Kiadatlan maradt „Berkesd és környéke monográfiája” című szógyűjteménye.
Madártani megfigyelései örökbecsű dokumentumai a Mecsek élővilágáról szóló szakirodalomnak.
Pécsváradon temették el.

Források
Önéletrajza. 1968.2.17.
Dr. Perlaky Ferenc: A madárvilág szerelmese. Agárdi Ede. Dunántúli Napló. 1973.12.20.
Dr. Vöröss László Zsigmond: A kutató és gyűjtő Agárdi Ede. Baranyai Művelődés, 1976/III. 89-94.






A Mecsek faunája - The fauna of the Mecsek Mts, Hungary

Honlapkészítés