A Mecsek faunája
The Fauna of the Mecsek Mts


HÍREK
Egy rejtélyes csiga
- 2013.07.05.

Új kutatások és újabb eredmények a mecseki vakcsiga fajon. Hány faj él a barlangok mélyén?

tovább



Új lepkefaj a Mecsekben
- 2013.05.23.

Az egész Dél-Dunántúlon ez idáig ismeretlen sodrómoly került elő Komlóról >>

tovább



Új Acta kötet
- 2009.06.15.

Megjelent az Acta Naturalia Pannonica 2009. évi 2. füzete .

tovább



Elveszettnek hitték
- 2009.05.16.

Elveszettnek, sokan kipusztultnak hitték Magyarország egyik nevezetes csüngőlepkéjét a Mecsek vidékéről. A fajra ismét rátaláltak >>

tovább



ÚJ KÖNYV - ÚJ KÖNYV
- 2009.03.15.

Új könyv Magyarország csüngőlepke (Zygaenidae) faunájáról.
A természetvédelmi szempontból erősen veszélyeztetett lepkecsaládról, hazánkban először jelent meg önálló kiadvány.

tovább



Új lepkefaj a Mecsekben
- 2009.01.19.

Egy Ázsiában leírt parányi molylepke került elő 2008 őszén a Mecsekből. A rejtélyes fajról alig vannak ismeretek Európában >>

tovább



Új mecseki katalógus
- 2008.12.11.

Megjelent, s már pdf formátumban is olvasható a Mecsek első, részletes Microlepidoptera (molylepke) katalógusa.

tovább



A Mecsek állatvilága 3.
- 2008.05.26.

Június közepén jelenik meg "A Mecsek állatvilága 3." kötet.
Címe: A Mecsek zengőlégy faunája
Az új kiadvány szerzője dr. Tóth Sándor, a Bakonyi Természettudományi Múzeum ny. igazgatója, a magyar Diptera fauna egyik legeredményesebb és legaktívabb kutatója.
Az új kötet részletes ismertetése az alábbi linkre kattintva olvasható:

tovább



Új könyv a Mecsek állatvilágáról
- 2008.01.16.

Fazekas Imre szerkesztésében megjelent "A MECSEK ÁLLATVILÁGA" 2. kötet. A kiadvány megvásárlásáról a szerkesztőség e-mail címén lehet érdeklődni. >> Aktuális


Új molylepke Magyarországon
- 2007.07.02.

A Tosirips magyarus (Tortricidae) új faj Magyarországon és Közép-Európában. Részletek>>Az Aktuális menüpontban

Acta Naturalia Pannonica
- 2007.05.18.

Az 1984 és 2006 között 15 kötetben megjelent Folia Comloensis-t jogutódként az ACTA NATURALIA PANNONICA (ISSN 1788-9413) néven új periodika váltja fel. (>>> részletek az Aktuális menüpontban)

Új lista a fokozottan védett fajokról
- 2007.02.25.

Elkészült a hegység fokozottan védett fajainak részletes listája...>> (l. a Védett fajok menűpontban)

Könyv a természetvédelemről
- 2007.02.25.

Új könyv jelenik meg 2007-ben a Mecsek természetvédelméről...>> (Részletek a Kiadványok menüpontban)

50 éve fedezték fel a komlói mamutot
- 2006.11.10.

1956 őszén, a forradalom időszakában szenzációs ősmaradványra bukkantak egy komlói építkezésen...(Aktuális>>>

Új könyv a Mecsek állatvilágáról
- 2006.08.12.

Új könyvsorozat jelent meg a Mecsek állatvilágáról

B/5-ös formátum, 376 oldal, angol és német nyelvű összefoglalókkal, szövegközi ábrákkal, térképekkel, színes keményfedelű kötésben.

Az első kötetben 19 kutató 3420 állatfaj faunisztikai, ökológiai, állatföldrajzi és természetvédelmi adatait közli. Közülük 12 faj új Magyarországon, 33 pedig korábban ismeretlen volt a Mecsekből, 365 faj védett illetve fokozottan védett

Részlet az előszóból:
"A kötet megjelenése tudománytörténeti jelentőségű, hiszen még soha nem jelent meg ilyen átfogó bemutatás Magyarország "mediterrán szigeteként" számon tartott Mecsek faunájáról." (Tasnádi Péter, a Baranya Megyei Önkormányzat alelnöke)

Részlet az ajánlásból:
"Ajánlom a Mecsek állatvilágáról szóló könyvsorozat első kötetét minden szakembernek és mindazoknak, akik kíváncsiak zooológiai értékeinkre, s tenni kívánnak a jelenben és a jövőben azért, hogy természeti örökségünk harmóniában legyen fenntartható fejlődésünkkel." (Somosi László, a Pannonpower Holding Rt. elnök-vezérigazgatója)

A kötet megrendelhető és megvásárolható







Hány vakcsiga faj él a Mecseki barlangokban?

(2013. 07. 04.)

Az abaligeti- és mánfai barlangokban élő vakcsiga fajok megőrzése, rendszertani helyzete, nevezéktani kérdése hosszú évtizedek óta érdekli a malakológusokat. Most, fiatal kutatók molekuláris vizsgálatokkal keresik a választ.

A Mecsek földalatti vizeinek egyik karakterisztikus, bennszülött gerinctelen faja a magyar vakcsiga (Bythiospeum hungaricum SOÓS, 1927). A fajt SOÓS LAJOS 1927-ben írta le eredetileg Lartetia hungarica néven a DUDICH Endre és GEBHARDT Antal által 1927-ben az Abaligeti-barlang patakjából gyűjtött egyetlen típuspéldány alapján.

1931-ben GEBHARDT Antal újabb vakcsiga egyedeket talált a a Mánfai-kőlyukban. A minta WÁGNER Jánoshoz került, aki ezek alapján új fajt írt le, melyet – a gyűjtő tiszteletére – Paladilhiposis gebhardti-nak nevezett el.

1956-ban – a forradalom idején - a Természettudományi Múzeumban Állattára belövést kapott, s elpusztult a két taxon ott őrzött típus-anyaga. A jelenleg elfogadott álláspont szerint a Fauna Europaea adatbázis szinonim névként kezeli a B. gebhardti-t.

Mivel az abaligeti és a mánfai barlang felszíni vízgyűjtő területének nincs közös határa és az elvégzett vízfestések sem bizonyítják a barlangok hidrológiai összeköttetését elképzelhető, hogy az egymástól elszigetelten fejlődő populációk a genom szintjén észlelhető változásokon mehettek keresztül. Éppen ezért molekuláris taxonómiai vizsgálatot végeztek az Abaligeti-barlangból és a Mánfai-kőlyukból gyűjtött példányok alapján annak eldöntésére, hogy mekkora köztük a genetikai távolság és ez mikorra valószínűsíthető a szétválást, illetve, hogy ez alapján a két populáció tekinthető-e külön konzervációbiológiai egységnek vagy akár külön taxonnak.

Az alábbi két tanulmány a fenti kérdésekre keresi a választ (a szerkesztő):

Angyal et. al. 2013:
http://www.shp.hu/hpc/userfiles/fauna-mecsek/angyal_et_al_2013_vakcsiga_mecsek.pdf

Angyal 2012:
http://www.shp.hu/hpc/userfiles/fauna-mecsek/angyal_2012_magyar_vakcsiga.pdf


Új lepke faj, a márványos gyantamoly a Mecsekben

Fazekas Imre (2013. május 23.)

Gravitarmata margarotana Heinemann, 1863
Márványos gyantamoly


A fajt Magyarországról először 1992-ben egy ásotthalmi (Alföld) fénycsapdában találták meg több száz példányban. A sodrómoly később előkerült Jászságból, Mátrából majd a Vértesből sőt Zala megyéből is.

A faj ez idáig ismeretlen volt a Dél-Dunántúlon, de 2013 áprilisában egy éjszakai lámpázás során Komlóról is felbukkant. Az új mecseki habitat (Komló, Hasmány-tető, 300 m) egy bükkös erdő tisztásán kialakított családi házas övezet, ahova az 1940-es években fekete fenyőket (Pinus nigra Arn.) és luc fenyőket (Picea abies (L.) Karst.) telepítettek. Később a szlovák és az ukrán Kárpátokból származó két újabb luccot ültettek az 1990-es évek elején. Feltehetőleg az utóbbi két csemetével került valamilyen fejlődési alakja a Mecsekbe, mivel a korábbi évtizedekben a fajt nem gyűjtötték a hegységben.

A hernyók júniustól Pinus, Abies és valószínűleg Picea fajok élnek. Az imágók április-május hónapokban repülnek.

Földrajzi elterjedése: Japántól Koreán és Észak-Kínán át egészen Franciaországig kimutatták, Közép-Európában elterjedt 2011-ben megtalálták Angliában is (Kent).

Megjegyzés: A Mecsek és a Dél-Dunántúl egy új lepkefajjal gyarapodott, de még nem tudjuk, hogy elszigetelt felbukkanásával vagy egy fokozatosan terjedő fenyőkártevővel állunk-e szemben.




Egy eltűnt lepke ismét felbukkant

A Dél-Dunántúlról, hosszú ideig csupán igen szórványos és régi gyűjtésű Z. punctum adatok voltak ismertek. A fajt az 1970–1990-es években nem sikerült megtalálni sem a Mecsekben, sem pedig a Villányi-hegységben. Bár mindkét hegységben sok kutató gyűjtött, de tenyésző populációra senkinek sem sikerült rábukkannia. Sokan az eltűnt fajt már kipusztultnak tekintették a régióban, amikor előkerült a harkányi Tenkes-hegyen, majd 2008-ban, teljesen váratlanul, a mecseki Zengő előterében lévő pécsváradi homokbánya erősen degradált szegélyén, egy évtizedek óta magára hagyott zagytározó gyepében.


Zygaena punctum, az elveszettnek hitt csüngőlepke

http://www.freeweb.hu/acta/Acta_newsletter_2009_2_3-4.pdf


Új kötet - Mecsek állatvilága 3.

Június közepén jelenik meg "A Mecsek állatvilága 3." kötet.
Címe: A Mecsek zengőlégy faunája
Az új kiadvány szerzője dr. Tóth Sándor, a Bakonyi Természettudományi Múzeum ny. igazgatója, a magyar Diptera fauna egyik legeredményesebb és legaktívabb kutatója.
Az új kötet részletes ismertetése az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.shp.hu/hpc/userfiles/fauna-mecsek/acta_hirlevel_3_1_2008.pdf



Állatföldrajzi előadás - 2008. április. 30.

A Föld éve programsorozat keretében előadást hallgathat meg a Pécsi Tudományegyetemen, a meghívót az alábbi linken olvashatja:

http://www.shp.hu/hpc/userfiles/komloi-hirlap/fazekas_eloadas_pte.p


Új tollasmoly Magyarországon

Egy új tollasmolylepke (Capperia fusca) került elő a Mecsekből. A faj eddig ismeretlen volt Magyarországon.
A cikk az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.freeweb.hu/acta/FAZEKAS_C-fusca.pdf



Új könyv a Mecsek állatvilágáról

Fazekas Imre szerkesztésében megjelent "A MECSEK ÁLLATVILÁGA" 2. kötet. A kiadvány megvásárlásáról a szerkesztőség e-mail címén lehet érdeklődni.
Az alábbiakban közreadjuk az új könyv előszavát:



Előszó

A Baranya Megyei Önkormányzat nevében köszöntök minden kedves Olvasót, aki kezébe veszi a Mecsek állatvilágáról szóló munka második kötetét. A nemrégiben megjelent első kötet bizonyította, hogy a Mecsek faunája rendkívül sokrétű, állatföldrajzi kapcsolatai a Kárpát-medencében egyedülállóan szerteágazóak.
Az európai és a magyar tudósok már az 1700-as években felfigyeltek a Mecsek hegység különleges életföldrajzi helyzetére. A 19. században neves botanikusok és zoológus járták a környéket. Kutatásaik nyomán egyre jobban kirajzolódott, hogy a Mecsek, mint egy „mediterrán ökológiai sziget” számtalan déli elterjedésű növény- és állatfajnak ad otthont. Felfigyeltek arra, hogy távoli – keleti származású – flóra- és faunaelemek is meg-jelennek az atlantikus fajok társaságában, ehhez hasonló az egész Kárpát-medencében nincs. A Mecsek híre, a hegység vonzása olyan jelentős volt, hogy a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846-ban Pécsett tartották országos vándorgyűlésüket.
A millennium időszakában a hazai és az európai gyűjtemények már sok ezer mecseki növény és állat preparátumát őrizték. Kisebb-nagyobb állattani publikációk sora jelent meg magyar, osztrák és német tudományos szak-lapokban. A Mecsek neve általánosan ismertté vált Európában. Az állatvilág tekintetében a két világháború, majd az azt követő időszak alaposan megtörte a vizsgálatok intenzitását.
Később az ország más természeti tájairól sorozatban jelentek meg a több kötetes összefoglaló állattani monográfiák, miközben a Mecsek mellőzött helyzetben maradt. Ezt az anomáliát kívánta feloldani Fazekas Imre zoológus, aki 2000-ben felhívással fordult a vezető magyar kutatókhoz. Felkérésére közel harminc szakember látott munkának, s ennek eredményeként 2006-ban megjelent „A Mecsek állatvilága” első kötete, amelyben 3245 állatfaj elterjedési, ökológiai, állatföldrajzi és természetvédelmi ismeretanyagát publikálták. A könyv ma már ott van az összes jelentősebb magyar múzeum, kutatóintézet, egyetem és nagyobb könyvtár polcain, és sok kötet került Európa vezető zoológiai intézményébe is.
A mostani második kötetben további 2500 mecseki állatfajt mutatnak be a szerzők. Az új fajok között találunk olyanokat, amelyeket korábban, sem Magyarországon, sem Közép-Európában még nem ismertek a szakemberek. A modern és eredményesebb kutatási technikáknak köszönhetően egyre több új állatfajt fedeznek fel a Mecsekben, de a zoológusok arról is beszámolnak, hogy tucatjával tűnnek is el a vidék fajai. Egyes állatfajok népessége már alig éri el az észlelési küszöböt. A fajok eltűnése, kihalása új kihívásokat jelent a természetvédelem, az erdészet, a mezőgazdaság, s minden gazdálkodó számára. A szerzők egyértelműen rámutatnak, hogy a Mecsek eddig jóvátehetetlen veszteségeket szenvedett az urbanizációs ártalmak miatt.
Ez az új „mecseki” kötet újfent jelzés arra, hogy tovább kell folytatni az állatvilág feltárását, a kutatási eredményeket mind szélesebb körben meg kell ismertetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel. El kell érni, hogy a közép- és a felsőfokú oktatási intézmények tanárai – alapos tudás birtokában – olyan diákokat neveljenek, akik a következő évtizedekben, felelős állampolgárokként, magas beosztásokban, hétköznapi életükben is képesek legyenek a természeti örökség megóvására, harmonikus, sokszínű táj fejlesztésére.
Azzal a reménnyel bocsátom útjára a tanulmánykötetet, hogy hasznára lesz mindenkinek, aki Mecsek hegység állatvilágáról kíván mélyebb ismereteket szerezni. Ajánlom egyetemi hallgatóknak, tanároknak, tudósoknak és mindazoknak, akik egy fontos tudományág szemszögéből szeretnének a mi környékünkről alapos tudást szerezni.

Tisztelettel:

Dr. Hargitai János,
a Baranya Megyei Önkormányzat
Közgyűlésének elnöke



Mecseki kutató munkája Dániában

Honlapunk szerkesztője – Fazekas Imre biológus – Európa egyik meghatározó természettudományi könyvkiadójának felkérésére, angol és német kutatókkal új könyvet írt.
A Microlepidoptera of Europe 4. kötete Pyraloidea I címen jelent meg az Apollo Books kiadónál.
A komlói kutató Barry Goater angol entomológussal közösen készítette el az egyik fejezetet.
Fazekas Imre a lepkefajok azonosításánál nélkülözhetetlen ivarszervek anatómiáját vizsgálta, s a mikroszkópi preparátumok alapján megrajzolta a könyv ábráit. A munkát az angol The John Speden Lewis Foundation támogatta.

Az új kötet alapmunka az európai molylepkék feldolgozásában, a címben jelzett családsorozatról hasonló munka még nem készült.

Fazekas Imre – társszerzőként egy holland kutatóval - az angol nyelvű könyvsorozat újabb kötetén dolgozik.

Szentirmay Balázs
(2007.10.8.)


A Tosirips magyarus új faj Magyarországon

Új Tortricidae faj, a Tosirips magyarus Razowski, 1987 Magyarországon

Fazekas Imre
(2007.07.01.)

A Tosirips magyarus sodrómoly fajt 1987-ben írta le Razowski Romániából. Később előkerült Sziriából, Bulgáriából, Szlovéniából, Olaszországból és Korzikáról.
A Mecsekben folyó microlepke kutatások során egy sértetlen hím példányt sikerült gyűjteni.
Új adata: Hungary, Komló-Mecsekjánosi, 30.05.2001, leg. I. Fazekas, gen.prep. No. 3172, in coll. Biological coll. of Regiografo.
Megjegyzés: a fajról írt tanulmány a Natura Somogyiensis 10 (2007) kötetben jelent meg:

http://www.freeweb.hu/acta/FAZEKAS_T_magyarus.pdf


Tosirips magyarus Razowski, 1987 new species in Hungary

By Imre Fazekas
(01.07.2007)

The species till now only from the next countries was known: Romania (locus typicus), Bulgaria, Syria, Italy, Slovenia, Corsica.
His new data: Hungary, Komló-Mecsekjánosi, 30.05.2001, leg. I. Fazekas, gen.prep. No. 3172, in coll. Biological coll. of Regiografo.
Biology: Moths collected in May and June. Larva feeds on Quercus robur L. (Razowski 1978). Habitat in Hungary (Komló-Mecsekjánosi): Tree lines and small woods (CORINE code: 84.1, 84.3), spontaneous closed woodlands of native species with semi-natural herb and shrub layer and annual field crops (CORINE code: 82.11). Height above sea level: 250 meters.

Distribution: Romania (Borosjenő= Ineu), Bulgaria (Kresna), Serbia (Beograd), Slovenia (?), Hungary (Komló), Italy and Corsica. The Mediterranean one spread with one limited on the European part of areas. Everywhere local and mostly rare.
New records: S Hungary, Mecsek Mts. Komló-Mecsekjánosi 30.05.2001. leg. I. Fazekas, in coll. Biological Coll. of Regiografo, H-Komló.

Comment: the study written about the species is in a press. The place of his appearance: Natura Somogyiensis 10 (2007)
http://www.actapannonica.gportal.hu



Eupithecia spadiceata a Mecsekben?

Eupithecia icterata (balra),
E. millefoliata (jobbra)

Egy kérdéses törpearaszoló, az Eupithecia spadiceata előfordulása a Mecsekben

Fazekas Imre
Irodalom: Acta Naturalia Pannonica 1: 73-78. (2007)

Az európai Eupitheciini fajokról MIROV (2003) összefoglaló kötetet publikált. A térképekkel, habitusképekkel és genitália ábrákkal illusztrált kiadványban az Eupithecia spadiceata Zerny, 1933 fajt is közölte Magyarországról. Az elterjedési fejezetben két hazai bizonyító példány adatáról írt: „1 ♀, Hungaria centr., Fót, 3.VI.1950, leg. Dr. Issekutz (HNHM); 1 ♀ (Hungaria), Fót-Csomad, 23.V.1953, leg. Dr. Lengyel (HNHM). Ugyanakkor a 15. képtáblán (141d) a Baranyai-Hegyháton lévő Kisvaszarról is bemutatja egy nőstény E. spadiceata példány képét, de a lelőhely sem a szöveges részben sem pedig az elterjedési térképen (p. 312) nem szerepel. Jól ismert, hogy az 1960-as években az akkori Erdészeti Tudományos Intézet fénycsapdát üzemeltetett a kisvaszari erdészeti központ udvarán. A gyűjtött anyagot Kovács Lajos dolgozta fel, amely a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében lett elhelyezve. Bár a múzeum Eupithecia anyagát az elmúlt évtizedekben több specialista is vizsgálta, az Eupithecia spadiceata-t nem ismerték fel. Ennek egyik oka, hogy az Eupithecia spadiceata, a szárnyak rajzolata alapján, könnyen összetéveszthető az Eupithecia millefoliata Rössler, 1866, Eupithecia icterata f. cognata Stephens, 1831 taxonokkal, azonban a genitáliák bélyegei markáns különbségeket mutatnak.
Az elmúlt harminc évben több száz magyarországi törpearaszoló genitália vizsgálatát végeztem el, de ez idáig egyetlen Eupithecia spadiceata példányt nem sikerült találnom. Itt kell megjegyeznem, hogy Kisvaszar jelentős lelőhely a magyar faunisztikai irodalomban. Sokáig itt volt a Herminia tenuialis (Rebel, 1899) [Noctuidae] egyetlen hazai lelőhelye, de innen került elő a Chesias legatella (Denis & Schiffermüller, 1775) [Geometridae] első magyarországi példánya is (UHERKOVICH 1977): 1968. X. 4. (in coll. Magyar Természettudományi Múzeum).
MIROV (2003) munkája egyértelműen rámutat arra, hogy el kell végezni magyar Eupitheciini fauna revízióját, különösen érvényes ez a vidéki múzeumokra és egyéb gyűjteményekre.
Tanulmányomban bemutatom az Eupithecia spadiceata és a hozzá nagyon hasonló fajok identifikáláshoz szükséges morfológiai különbségeket, kárpát-medencei habitatjait, illetve elterjedési térképét.

Eupithecia spadiceata Zerny, 1933
Dt. ent. Z. Iris 47: 95, pl. 1: 22. Locus typicus: Libanon, Beiruth

Area: Elő-Ázsia, Kis-Ázsia, Kaukázus vidéke, Oroszország (Taganrog), Balkán félsziget, Pannon-medence, Appennini-félsziget,

Magyarországi elterjedése: Fót, Kisvaszar

Fenológia: Az imágók május végétől augusztus elejéig egy nemzedékben repülnek.

Biológia: A faj tápnövénye és preimaginális állapota ismeretlen.

Habitat: Az Eupithecia spadiceata ez idáig ismert egyetlen dél-magyarországi lelőhelye (Kisvaszar) a Mecsek hegység északnyugati oldalán meghúzódó Baranyai-Hegyháton található. A faj gyertyános-tölgyeserdők övében, 150-200 m-es tengerszínt feletti magasságban együtt repül (syntopikus) a közelrokon Eupithecia millefoliata és Eupithecia icterata fajokkal (FAZEKAS 2006).
A kisvaszari lelőhely (Nagy-erdei-völgy) egy hűvös, patakos völgyelés, ahol extenzív nedves kaszálórétek valamint szubmediterrán sásos égerliget (Carici pendulae-Alnetum) találhatók. A környező 250–280 m-es domboldalakat zárt gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum), cseres-tölgyes (Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii) uralják.
A faj a Gödöllői-dombságról is előkerült (Fót, Fót-Csomád). Élőhelyén uralkodó növénytársulás a sajmeggyes bokorerdők (Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis), a sziklafüves lejtősztyeprétek (Crysopogono-Caricetum humilis) és a pusztafüves lejtősztyeprétek (Cleistogeni-Festucetum rupicolae). Ugyanezen lelőhelyen találták meg a Stageia siceliota (Zeller, 1847) tollasmolylepkét, amely szintén új faj volt a magyar faunában (FAZEKAS 1999).



Acta Naturalia Pannonica 1 (2007)
ISSN 1788–9413
Alapító szerkesztő: Fazekas Imre



Előszó

Acta Naturalia Pannonica néven új periodika indul útjára. Jogutódja és szerves folytatója a 15 kötetben megjelent (1984-2006) Folia Comloensis (ISSN 0236–8927) nevű kiadványnak, amely 2006-ban jelent meg utoljára. Az új kiadvány a jól ismert Pannon biogeografiai régió természettudományi kutatási eredményeit közli. Kiemelten foglalkozik az állattannal és növénytannal valamint a természetvédelemmel.



Preface

Under the name Acta Naturalia Pannonica there begins a new Periodical. This new publication is a direct descendant of Folia Comloensis (ISSN 0236-8927), which was published between 1984 and 2006. The new publication will contain the results of research in the Pannonian biogeographical region of Hungary, and is concerned with its Zoology, Botany and Conservation, concentrating on key areas.

Vorwort

Acta Naturalia Pannonica beginnt 2007 neu zu erscheinen. Sie ist Rechtsfolger und direkter Nachfolger der zwischen 1984 und 2006 erschienenen Folia Comloensis (ISSN 0236-8927), die zuletzt im Jahre 2006 veröffentlicht wurde. Die neue Ausgabe publiziert Ergebnisse der Naturforschung aus der Pannonischen biogeografischen Region in Ungarn. Die Zeitschrift befasst sich schwerpunktmäßig mit Zoologie, Botanik und mit Naturschutz.

Az első kötet megjelenése: 2007. július
Megrendelés: regiografo@hu.inter.net



Békamentés Sikondán


1. Kisdiákok békamentés közben, 2. folyik a tómeder kotrása. 3. a kitermelt iszapot a védett lepkefajokban gazdag patak menti réten terítik szét (Fotó: Fazekas, 2007.02.24.)

Megkezdődött a békamentés Sikondán
Súlyos élőhelykárosítás önkormányzati asszisztencia mellett


Február utolsó hetében, miután hőmérséklet tartósan a március végi, április elejei értékeket mutatja, megkezdődött a békák vonulása a sikondai halastavakba. Azaz csak megkezdődhetett volna, ugyanis egyik tavat éppen ezekben a napokban kezdték el kotorni. A földmunkálatok szakszerűtlenségére jellemző, hogy a hatalmas tömegű iszapos földet a tó melletti patak menti rétre hordják, ahol információink szerint szakhatósági engedély nélkül szétteregetik. Evvel nemcsak a békák vonulási útvonalát semmisítik meg, hanem több közösségi jelentőségű (Natura 2000), a Berni Egyezmény és a hazai jogszabályok által is védett lepkefaj élőhelyét: Eriogaster catax, Euplagia quadripunctaria, Lycaena dispar, Maculinea alcon, Proserpinus proserpina.

Néhány évvel ezelőtt a komlói önkormányzat a sikondai üdülőterület éppen ezen részét helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította, de elmulasztotta a kötelezően előírt természetvédelmi területet jelző táblák kihelyezést. Az élővilág védelme érdekében a szükséges kezelési tervek a mai napig sem készültek el.
- Védelem az asztalfióknak! – mondják a sikondai lokálpatrióták.
- Ki a felelős mindezért? – kérdezik egyre többen.

Tóépítés kérdőjelekkel

Valami nincs rendben a mecseki tavak építése körül sem. Csak üdvözölni lehet a szakhatóságok azon jelzéseit, hogy néhányan sokszor „urizálásból” vagy kivagyiságból szinte tóépítési lázba kezdtek a hegységben, s még csak érzékelni sem tudják a természetkárosítás megannyi problémáját. A szakhatóságok és független biológus szakértők szerint mindenképpen meg kell akadályozni újabb tavak létesítését, mivel a Mecsek patakos völgyei ökológiailag további terhelést már nem képes elviselni. Természeti örökségünk védelme közös ügy. Elemzések azt mutatják, hogy néhány vállalkozó, sőt közgazdász egyáltalán nem érti a körülöttünk lévő ökológia rendszerek felépítését és működését, s antropomorf megközelítésükkel visszafordíthatatlan folyamatokat indikálnak. Ha valóban megépül az Enyingről induló, Dombóváron, Sásdon és Sikondán áthaladó gyorsforgalmi autóút, akkor bizonyára mód lesz korszerű, Európában már széles körben elterjed állatvonulási műtárgyak tervezésre és kivitelezésére.

A tudatlanság és a békák

E rövid, de annál szomorúbb bevezető után térjünk vissza a címben is megjelölt békamentésre. A négy évre visszatekintő sikondai békamentő akció megszervezésére azért volt szükség, mert a tavak mellett elvezető nagy forgalmú utak mentén a tavaszi időszakban ezrével hevertek az úton a békatetemek. A Duna-Dráva Nemzeti Park illetékes munkatársai miután érzékelték a probléma súlyosságát, figyelmeztető táblákat helyeztek ki, s lassabb haladásra, körültekintőbb vezetésre kérték az autóvezetőket. Sajnos a figyelmeztetés csak részben érte el a célját, sokan teljesen figyelmen kívül hagyták. A nemzeti park szakemberei átvizsgálják a tavak mellett áthaladó útszakasz(ok) átereszeit, s 2003-ban európai mintára úgynevezett békaterelőket, 50 cm magas fóliakerítést építenek ki, valamint még a vonulás megkezdése előtt jól látható táblákon figyelmeztetik az autóvezetőket.

A varangyos békák a magyar közgondolkodásban soha nem tartoztak a kedvelt állatok közé. A tudatlanság, s nemegyszer a babonás hiedelmek miatt régebben rusnya, haszontalan, kellemetlen állatoknak tartották. Az alapos kutatások, a sikeres oktatási- és nevelési programok mára már szinte minden józanul gondolkodó embert meggyőztek arról, hogy a varangyok természeti környezetünk pótolhatatlan és hasznos tagjai. A fajok közül most kiemeljük a Mecsekben elterjedt barna varangyot (Bufo bufo). Az akár 15 cm nagyságura is megnövő (♀♀) barnás vagy okkersárgás lomha békák bőrének váladéka az emberre is veszélyes lehet. A nyálkahártyára jutva kellemetlen gyulladásokat eredményezhet, s a vérbe kerülve bénulást, sőt halált okozhat. Az ellenük való félelem bizonyára az előbbiekből eredeztethető.
A barna varangyokkal a Mecsekben szinte mindenütt találkozhatunk. Így előfordulnak az erdőkben, cserjésekben, a szőlőkben, a gyümölcsös- és zöldséges kertekben, a városi parkokban, sövényekben, de még a házak pincéiben is. Leginkább csak éjszaka indul vadászatra, nappal a kövek alatt vagy földi járataiban pihen. Kedvenc táplálékai között megtaláljuk az ászkákat, csigákat, férgeket a pókokat és a legkülönfélébb rovarokat. Ezek a sokak által „utálatos állatoknak” tartott kétéltűek emberi mértékkel mérve is igen hasznos tevékenységet folytatnak, hiszen csak a kertekben sok-sok kilogrammnyi emberre, talajra és élővízre veszélyes vegyszer kiszórásától mentesítenek bennünket. Tömegével pusztítják és falják fel a haszonnövényeken támadó csigákat, lárvákat és kifejlett rovarokat. A magyarországi békák biológia, ökológiai, környezetvédelmi jelentőségét már évtizedekkel ezelőtt felismerték, s minden hazai fajukat védelem alá helyezték.

A barna varangyokra a legnagyobb veszélyt a tavaszi időszak jelenti. Amikor a hőmérséklet + 10°C fölé emelkedik (ez nálunk március vége és április eleje) tömegesen, sokszor százával, ezrével vonulnak a téli búvóhelyről a legközelebbi tó felé, ahol párzanak. Ha vonulásukat forgalmas autóutak keresztezik, akkor az út valóságos békatemetővé válik, szinte órák alatt békatetemek ezrei boríthatják el az aszfaltot, s nem ritka az, amikor ebből a síkosságból súlyos balesetek származnak.
Fazekas Imre
(2007. 02. 26.)



50 éves a komlói mamutlelet (1956-2006)


Mamutmaradvány lelőhelyek Komlón (felső kép)
Az 1956-ban felfedezett komlói mamutcsontok (balra), s az újabban előkerült állkapocs foggal (jobbra) (Fotó: Fazekas I.)


Magyarország nem bővelkedik mamutmaradványokban. Bár szórványos csontleletek sok helyről előkerültek, az elmúlt évszázadban csupán 5 majdnem teljes csontvázat ástak ki: Zalaegerszeg, Pécsbányatelep, Dunaföldvár, Mátraderecske, Csajág.

Baranya leghíresebb, a legépebben megtalált csontlelete a pécsbányatelepi volt, melyet 1928-ban Rihmer László bányamérnök és őslénykutató ásott ki. A leletről Kretzói Miklós, budapesti paleontológus megállapította, hogy a mecseki maradvány eltér az általában ismert tipikus európai mamuttól, ezért magyar mamut néven (Mammonteus hungaricus) új fajként vezette be a tudományos irodalomba. A későbbi taxonómiai revízió során arra megállapításra jutottak, hogy a pécsbányai mamut teljesen azonos a hazai maradványokkal, s gyapjas mamut (Elephas primigenius) fajhoz tartozik.
A későbbi feltárások során további csontok kerültek elő Beremendről, Szigetvárról és Villánykövesdről is. 2006-ban Zók szőlőhegyén újabb mamutfogakat, koponyacsontokat és két agyart (közülük az egyik sérült) is találtak.
A komlói mamutleletek eddig nem kerültek országos rivalda fénybe, sőt időnként teljesen megfeledkeznek róla. Erdélyi Imre (ex. verb.) nemrégen elhunyt komlói biológia-földrajz szakos tanár szemtanúja volt az 1930-as években, amikor a város jelenlegi főterén labdarúgópályát építettek. A gépesített földmunkák során számos, igen töredékes mamutagyar és végtagcsont töredék került elő. Mivel a feltárás és a megőrzés anyagi háttere akkor nem volt biztosítva, a csontok részben megsemmisültek, és visszatemetésre kerültek.

1956 októberének nehéz napjaiban váratlan és meglepően gazdag mamutleletre bukkantak. Néhány száz méterre, a ’30-as években megsemmisült maradványoktól, újabb agyarra és végtagcsontokra leltek a Kenderföldi Általános Iskola alapozásakor, mintegy 5 m-es mélységben. A feltárásnál jelen volt Kutnyánszky József múzeumvezető, Gebhardt Antal pécsi muzeológus és Rihmer László bányamérnök. Az ásatást fényképeken örökítették meg. A konzervált mamutcsontok ma is láthatók a komlói múzeumban.

2003-ban az egyik komlói családi ház építkezéséhez homokot hozottak egy közeli homokbányából. Malterkeverés közben egy kiváló megtartású állkapcsot találtak foggal.
Azt alapos utánjárás során sem sikerült kideríteni, hogy a homok a pécsváradi vagy hirdi bányából került-e Komlóra. A homokbányákból azóta nem érkezett hír mamutmaradványokról.

Fazekas I.
(2006. 11. 11.)



Az év madara

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) választotta a 2006. év madarának.







A pacsirta nagyságú faj Magyarországon az általánosan elterjedt énekesek közé tartozik, hazai állománya mintegy 3-400 ezer párra tehető.
Kerüli a zárt erdőtársulásokat, kedveli a sík- és dombvidéki bokrosokat, fasorokat, folyó és patak menti ligeterdőket, a bokros legelőket.
Főként nagyobb testű rovarokkal táplálkozik, de elfogja a békákat, az egereket és a pockokat is. Jellemző táplálkozási szokása, hogy zsákmányát a cserjék töviseire tűzi, ahol a nagyobb „falatokat” könnyedén feldarabolja.
Évente egy fészekaljat nevel. Vonulása igen korán, már augusztus második felében megkezdődik. A telet Afrikában tölti.

Bankovics Attila (2006) szerint a Mecsekben nem túl gyakori madár. Évtizedekkel ezelőtt Molnár István (1984) sok lelőhelyről kimutatta, s a gyümölcsösök, a bokros területek rendszeres fészkelőjének tartotta.
(2006-09-08.)
Fazekas I.




A Mecsek faunája - The fauna of the Mecsek Mts, Hungary

Honlapkészítés